A közmunkásoknak miért jár kevesebb szabadság 8 órában, mint más aktív dolgozónak szintén 8 órában? – kérdezte olvasónk. A Belügyminisztérium szerint más a munkaviszony és a közfoglalkoztatási jogviszony.
A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) alapján a közfoglalkoztatottat megillető szabadság mértéke naptári évenként 20 munkanap – áll a kérdésre adott válaszban, melyet a Belügyminisztérium parlamenti sajtóosztálya küldött.
A közfoglalkoztatott részére, ha a jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár. A közfoglalkoztatásról szóló törvény rendelkezései alapján a közfoglalkoztatottakat nem illeti meg a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti pótszabadság.
A BM álláspontja szerint a munkaviszony és a közfoglalkoztatási jogviszony bár sok hasonlóságot mutat, céljában, az érintettek körében, a finanszírozás módjában mégis alapvetően eltér egymástól. A hasonlóságok miatt kell a közfoglalkoztatási jogviszonyban az Mt. rendelkezéseit a Kftv.-ben foglalt eltérésekkel alkalmazni. Az alapvető különbségek azonban a közfoglalkoztatási jogviszonyra vonatkozóan eltérő szabályozást indokolnak.
Az Mt. a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint. A Kftv. az Alaptörvény által az állam részére megfogalmazott kötelezettség teljesítését szolgálja, mely szerint „Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.” A jogalkotó a törvény megalkotásakor figyelembe vette a nemzetgazdaság állapotát és a munkaerőpiaci helyzetet.
A munkaerőpiacon a kereslet és a kínálat közötti jelentős eltérést az állam csak az Mt. szabályainak módosításaival – a tisztességes gazdasági verseny feltételeinek biztosítása sérelme nélkül – nem tudja csökkenteni, ezért a közfoglalkoztatást külön törvényben kellett szabályozni. A törvényhozó a szabadság, pótszabadság és a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezések megállapításakor figyelemmel volt arra, hogy a közfoglalkoztatásba bevonható álláskeresők és rehabilitációs ellátásban részesülők az elsődleges munkaerőpiacon képességeik, munkatapasztalatuk hiánya, alacsony végzettségük vagy egyéb okok miatt nem tudnak elhelyezkedni, így eltávolodtak a munkaerőpiactól, melynek következtében elveszítették munkatapasztalataikat is.
A Belügyminisztériumban leszögezték: a közfoglalkoztatás olyan átmeneti megoldás, amelynek legfontosabb feladata a tartósan munka nélkül lévők aktivizálása. A közfoglalkoztatás célja tehát, hogy a közfoglalkoztatott számára hasznos tevékenységgel járó kereseti lehetőség biztosítása mellett – munkatapasztalat szerzése révén – elősegítse, sőt kifejezetten ösztönözze a közfoglalkoztatottnak a munkaerőpiacra történő visszatérését. A közfoglalkoztatás ideje alatt van lehetőség arra, hogy a tartósan, esetleg több éve munka nélkül volt közfoglalkoztatottak – akiknek esetében már bekövetkezett a munka világától történő elszakadás vagy a munkaerőpiaci elhelyezkedésükre még nem is került sor – munkatapasztalatot szerezzenek, illetve visszaszokjanak a munka világába.
A közfoglalkoztatási jogviszonyban az Mt. pótszabadságra való rendelkezéseinek az alkalmazása tovább csökkentené a munkatapasztalatok megszerzésére rendelkezésre álló időtartamot. A közfoglalkoztatási jogviszonyban a közfoglalkoztatottakra is eltérő, a munkaerőpiacon lévő munkavállalókkal szemben támasztott követelményekhez csak közelítő követelmények érvényesülnek.
Álláspontjuk szerint a fentiekre figyelemmel nem tekinthető aránytalan hátránynak az, hogy a közfoglalkoztatottakat csak a 20 napos alapszabadság illeti meg.
Forrás: online-kalkulator.hu
