Bombabént robbant a hír a nyáron: az eddigi megszeretett és megszokott cafeteria elemek 2019. január 1-től már nem kedvezményes adókulccsal – 40,71%- adóznak, hanem bérként viselkedve, 85%-os adókulccsal.
A kormány célja egyértelmű: a foglalkoztatottak körében a nettó bérek emelkedését szeretné elérni, valamint adóbevételeit növelni.
Most, mikor katonai távcsővel és lasszóval keresik a toborzási specialisták a hadrafogható munkaerőt, akkor a helyzet különösen delikát.
A vállalatok előtt 2 út áll:
- Kivezetik a cafeteria-elemeket, és a továbbiakban már bérként adják az erre a célra fordított összeget a munkavállalóknak.
Ezt a megoldást azok fogják választani, akik adó-optimalizálásként tekintettek a cafeteriára, nem a magas adóterhű bérben adtak fizetésemelést, hanem a jóval kedvezőbb adózású cafeteriát szánták erre a célra. Ezek a vállalatok leginkább az élet fenntartását segítő elemeket – utazási bérlet, Erzsébet utalvány, lakhatási hozzájárulás stb.- választottak be a portfóliójukba.
- Továbbra is megtartják a cafeteria elemeket – sőt bővítik a lehetőségeket – mert felismerték, hogy a magas fluktuáció és a munkaerőhiány miatt a munkavállalók szociális jól-léte, ösztönzésük fenntartása alapvető cégérdek. Ezért ezek vállalatok inkább azokat az elemeket választották be a portfóliójukba, amelyek inkább az életminőség javítását célozták, mint pl. az igen népszerű AYCM SportPass, az egészségügyi programok, masszázs, gyümölcsnap stb.
Ezek a cégek korábban sem a bérkiegészítéseként tekintettek a béren kívüli juttatások rendszerére, hanem fölismerve annak valódi szerepét: ösztönzőként, érzelmi csirizanyagként gondoltak rá.
Az első megoldás nem hosszútávú megoldás, mint ahogy azt tanulmányok tucatja bizonyítja, a béremelés csak néhány hónapos lendületet jelent a munkatárs számára, később azonban már elvárttá válik. Elveszti örömszerző és ösztönző képességét.
Majd a munkaerőért folyó versenyben lemarad, hiszen egyrészt fizeti minden hónapban a magasabb bért, ráadásul pár hónap múlva mégis kénytelen visszahozni a korábban eldobott cafeteria elemeket.
Így kétszer annyiba fog számára a munkaerő megtartása, mint a cafeteriát megtartó versenytársaié.
3200 munkavállalótól kérdezték meg, hogy szerintük mely az az 5 legfontosabb vonzerő, mely a vállalatukhoz vonzotta őket.
Íme:
- személyre szabott juttatások rendszere 25%
- magas fizetés 22%
- tehetségmenedzsment 20%
- családbarát munkahely 18%
- rugalmas munkavégzés 17%
– kiderül a Humánpolitika.com közvéleménykutatásából!
Kutatás szerint a munkavállalókat erőteljesen foglalkoztatja ez a kérdés, 67%-uk érzi veszélyben a juttatási csomagját, az Y generáció tagjai 6 százalékponttal – 73%-ban tartanak a juttatások megvonásától, hiszen számukra kiemelten fontos a motiváció, az élményszerű munkavégzés és élet.
43 % még munkahelyet is váltana, ha munkáltatója január 1-től nem biztosítaná a kedvelt juttatásokat.
A béren kívüli juttatások kivezetése, vagy béresítése brutális adminisztrációs teher a vállalatok számára: az összes munkaszerződést újra kellene írni, ha a juttatás pénze, mostantól bérré válna, ráadásul, ha bérként kapja meg a munkavállaló, akkor nem is visszavonható, hiszen bért csökkenteni nem lehet. A munkavállalók számára ma már evidenciává vált, hogy vannak juttatások, így szocializálódtak, – aki csak bért ajánl, az a munkaerőpiacon hátrányba kerül. A rendelet rákényszeríti a munkáltató szervezeteket az eddigi kényelmes adóoptimalizálásból egy olyan, okosan, pragmatikusan és személyre szabottan alkalmazott juttatási portfólió összeállítására, mely a munkavállaló számára valóban értéket jelent. Megvalósítja a juttatások eredeti célját: lojalitást növel, a különlegesség érzetét kelti, a gondoskodást a vállalat részéről; olyan plusz törődést, mely túlmutat a versenyképes fizetésen és a babzsákon.
Most igazán izgalmas HR-esnek lenni: ki kell alakítani egy új, az új idők kihívásainak és a munkaerőpiac felé sebesvonatként közeledő Z-generáció igényeit is kielégítő pakettet. Mely a sokszínű csapat sokféle igényét is kielégíti.
De lássuk, hogyan jön ki a matek?
Nézzünk például egy 10 000.- forintos AYCM SportPass-t, mely az idei adózási rend alapján kb. 14 000.- Ft-ba kerül havonta a vállalatnak. Amennyiben ugyanezt a juttatást szeretné 2019-ben is adni, akkor ez már 18 500.- Ft-ba kerül majd az adókkal együtt. A különbözet 4 500.- Ft.
De mennyibe kerül egy betegségben töltött táppénzes nap a vállalatnak?
A Statisztikai Hivatal 2017-es adata alapján ez 3 752.-Ft. A Humánpolitika.com kutatása alapján évi 3 nappal kevesebbet töltenek azok a munkavállalók betegszabadságban, akik rendszeresen mozognak, így összesen a megtakarítás 11 256.- Ft.
Mennyibe kerül az új munkaerő megtalálása? 800.000 Ft
Mennyibe kerül a távozott munkaerő pótlása, az új betanítása? 440.000 Ft
A hibák kijavítása, a lassabb munkavégzés? Felmérhetetlen.
Megéri?
