Ha veletek is előfordult már, hogy összegömbölyödve sziszegtetek a kanapén a hónapnak azon a bizonyos napján és véreztetek, mint a meglőtt őz, talán örömmel – esetleg némi irigységgel – üdvözlitek annak a bristoli cégnek a döntését, amely első nyugat-európai országként keblére ölelte az Ázsia egyes részein évtizedek óta hatályban lévő menstruációs távollét politikáját. Ennek lényege, hogy a nőnek a ciklus kezdetén külön fizetett szabadság jár, hogy otthon pihenhessen. Jól hangzik, ugye? Pedig több ezzel a gond, mint hinnétek…
A The Guardian adott hírt először arról a brit cégről, amely a nőknek fizetett szabadságot ad a menstruáció idejére, majd a témát – érthető módon – az egész világ felkapta. Többek közt mi is írtunk róla.
Tény, hogy nem sok nő létezik, aki ne szenvedett volna még – legalábbis élete bizonyos szakaszában – menstruációs fájdalmak miatt, és ne kívánta volna, hogy a puha ágyban maradhasson egész nap, forró vizes palackkal a hasán. Vannak nők, akik egyáltalán nem tapasztalnak ilyenkor fájdalmat, másoknak elég egy-két pirula a kellemetlen tünetek csökkentésére, vannak viszont olyan nők is, akik ilyenkor ülni is alig képesek, fájdalmaikat pedig a legerősebb receptre kapható gyógyszerek sem csökkentik.
Egy friss kutatás szerint a legerősebb menstruációs fájdalom súlyosabb, mint a szívinfarktussal járó tünetek, és ezt bizonyos betegségek – például az endometriózis, a PCOS – tovább komplikálja. Ha így áll a helyzet, akkor a fizetett szabadság a menzesz idejére mindenképpen jó dolog, nem? Nos, az igazság az, hogy sajnos nem. Nézzük csak, miért.
A menstruációs szabadság tovább mélyíti a férfiak és a nők közti bérkülönbséget
Nőként az ember épp a méhe körüli spekuláció miatt szenved hátrányt a munkaerőpiacon: fiatal nőként ott a veszélye annak, hogy szülni fog, ez pedig sokba kerülhet a cégnek. Ha ez már megtörtént, a nő a kevésbé terhelhető munkaerő: otthon marad a gyerekkel egy ideig, esetleg korábban el kell kérdezkednie miatta délutánonként, vagy kevésbé tud koncentrálni az, aki otthon is kénytelen helytállni.
A fizetett menstruációs szabadság mindennek tetejében azt jelenti, hogy a nő kevesebbet dolgozik havonta, mint a férfi, tehát kevesebbet is termel, vagyis kevesebbet ér, következésképp kevesebb bér jár neki.
Már ha egyáltalán felveszik: egy ilyen helyzetben ugyanis nyilvánvalóan jobban megéri egy férfikollégát választani az állásinterjún, hiszen vele kevesebb a baj, és hosszú távon jobban is lehet rá építeni a bevett sztereotípia szerint.
Stigmatizálja a menstruáló nőt: mintha nem lenne felelősségre vonható a döntéseiért.
Épp eleget szenvedünk attól, amikor mély sóhaj kíséretében halljuk: „na, már megint megvan neki, ne szóljatok hozzá”, „döntsünk inkább holnap, a főnöknek szerintem megint megjött”.
Néhány ember hajlamos úgy tenni, mintha a menstruáló nő nem volna ura a cselekedeteinek, és a hónap bizonyos napjain kevésbé lenne kompetens, mint máskor.
A valóság ehhez képest az, hogy a menzesz nem betegség, hanem egy teljesen természetes jelenség, még ha sokak esetében kellemetlen, sőt: fájdalmas tünetekkel is járhat. Ezek a tünetek nem tesznek egy vezetőt alkalmatlanná a komoly döntésekre, és rendkívül kártékony tovább mélyíteni a menstruáló nők mentális állapotához kapcsolódó szexista sztereotípiákat.
Erősen diszkriminatív: ellenségeskedést szülhet a munkahelyen
Hol a határ? Milyen rendszeres, illetve bizonyos időközönként előforduló egészségügyi probléma az, amely feljogosítja az alkalmazottat arra, hogy fizetett szabadságot vegyen ki a kellemetlen tüneteire hivatkozva?
Az allergiások a szezonális allergia kezdetétől fogva a végéig szabadságra jogosultak?
Az asztmások később járhatnak be dolgozni, hogy elkerüljék a reggeli csúcsot az utakon, szmogriadó esetén pedig egyáltalán nem kell bemenniük?
Mi van azokkal, akiknek reumájuk van: esős, nyirkos időben nekik is jár a pihenés?
Ha ez adott, akkor mi történik a tartós, krónikus betegséggel, illetve fogyatékkal élőkkel? Nekik is elég szólni, hogy ma éppen rosszabbak a tüneteik, mint tegnap, ezért otthon maradnak inkább?
Mi a helyzet a hosszú ideig diagnózis nélkül maradó stresszbetegségek esetén?
Ha a menstruációs fájdalom indokolja az otthonmaradást, miért nem ugyanez a helyzet a várandósság miatti reggeli rosszullétnél, a vetélés, abortusz utáni lábadozásnál, illetve a menopauza hőhullámai esetén?
Hol a határ, és ki mondja meg, hogy kinek a kellemetlen tünete, esetleg súlyos fájdalma érdemel több együttérzést a munkaadó részéről?
Ez így természetesen abszurdum.
A gyakorlati megvalósítás a magánéletbe való durva beavatkozással jár(hat)
A fizetett menstruációs szabadságot bevezető bristoli cég tavasszal azt kommunikálta, hogy így hozzák szinkronba a munkát az emberi szervezet természetes működésével. A kérdés adja magát:
ki és hogyan igazolja, hogy a nőnek mikor van meg a menzesze?
Különösen akkor, ha szabálytalan ciklusról, illetve a menstruációt befolyásoló kezelés mellékhatásairól van szó, elvégre nem minden nőnek pontos, 28 napos a ciklusa, és nem is mindenkinél tart ugyanannyi ideig a menstruáció. Vajon a rendszer önbevallásos alapon működne, esetleg az üzemorvos bizonyos időközönként szúrópróbaszerű nőgyógyászati vizsgálatot rendelne el?
Nem kizárt, hogy hamar eljönne az idő, amikor a kőkemény, kompetitív multik menstruációs igazolást kérnének alkalmazottjaiktól, különösen, ha azok szabálytalan ciklussal rendelkeznek. Az ilyesfajta adatokból persze arra is lehet következtetni, szed-e fogamzásgátló tablettát a nő: ha nem, de házas, akkor máris kevesebbet ér a cég számára, hiszen bármikor teherbe eshet?
Ha mindebbe belegondoltok, máris láthatjátok: a menstruációs szabadság talán jól hangzik, és egy ronda, véres napon igazán jól jönne néha, de igazából több a hátránya, mint az előnye.
Ennél lényegesen emberibb és kevésbé diszkriminatív lenne, ha mindenhol egységesen több fizetett betegszabadságot ajánlanának nemtől függetlenül – amit aztán mindenki saját belátása szerint kivehetne, ha a helyzete úgy kívánja.
Forrás: http://www.vous.hu
