Ugye milyen jól esik a kemény edzés végeztével a többiekkel együtt elszívni egy szál cigit? Nos, ez majdnem olyan, mintha úgy spinningelnénk, hogy egy zacskóból egész végig fánkot majszolnánk. Na jó, nem is, igazából sokkal de sokkal rosszabb! Míg a fánkról egyelőre nem bizonyították be, hogy rákkeltő hatása van, addig a cigaretta/szivar/pipadohány ezt már korántsem mondhatja el magáról. Az alábbiakban megpróbáljuk körüljárni, hogy aki sportol, az miért is ne dohányozzon, megfontolandó lesz, annyit megígérhetünk!
E cikk nem a dohányzás káros hatásait fogja alább összeszedni, sokan és sokat írtak már a problémáról, csak az nem hallott róla valamit, aki ilyenkor mindig befogta a fülét. A mi témánk a dohányzás és a sport kapcsolatát járja körbe, avagy miért vannak sokkal nagyobb veszélyben a sportolók az egyáltalán nem mozgó társaikhoz képest.
Először is ugye nagyon megnyugtató az érzés, hogy egy kiadós edzéssel már tettünk valamit az egészségünkért, akkor egy kis élvezet csak nem árt meg! Ez a dohányzás egyik legalattomosabb „fegyvere”, elhiteti a fogyasztóval, hogy egy picike szál cigi hogyan is tudna egyáltalán bajt okozni. Pedig a dohányosoknak kb. 30%-kal gyorsabb a szívverése, mivel a testnek több energiára van szüksége, amit a szívverések számának növelésével szeretne elérni. Ennek ellenére csökken az erekben áramló vér mennyisége, ami pedig rosszabb sportteljesítményt eredményez. Sokan tudják talán, hogy a dohányfüst csökkenti a vér oxigénszintjét is, mivel a benne lévő szén-monoxid könnyebben kötődik a hemoglobinhoz. Az izomsejtek oxigénellátása így lecsökken, a test energiatermelési rendszere nem fog megfelelően működni, ami ugyancsak teljesítménycsökkenéshez vezet. A cigaretta elsősorban persze a légzőszervrendszerre a legveszélyesebb, könnyen alakulhat ki például légszomj, ami az edzés végét jelenti egy időre. A füst ugyanis csökkenti a tüdő tágulását, ergo a kapacitása is romlani fog, nem tudunk annyi levegőt beszívni, ami még pont az utolsó sorozathoz szükséges lenne. A sok krákogás, köhögés is a rendszeres dohányosok egyik legfőbb jellemzője, gondoltuk volna például, hogy egy dohányzó személy szervezete kétszer több nyálkát termel? A krónikussá váló letapadás szüli ezeket a kellemetlen tüneteket, a probléma nemcsak a közérzetet rontja, de az oxigénfelvevő képességre is rosszabb hatással van, ergo szintúgy csak ne várjunk magunktól kiugró teljesítményt. Összegezve tehát, egy dohányos edzés közben minimum 10%-kal kevesebb oxigént képes felvenni, ami pedig a hatékony munka alapja lenne. Nagy kérdés, hogy akkor mit lehet csinálni, ebben a sztoriban nincs. Bizonyos elszívott mennyiség esetén a cigaretta letétel sem oldja már meg ezeket a problémákat, de az egyébként is roncsolt tüdőnket nem tesszük jobban tropára. Manapság már annyi minden mással lehet helyettesíteni a nikotinos cigarettát, hogy érdemes lenne sorra vennünk őket – az orális fixációt illetően még a nassolás is sokkal jobb alternatíva, hiszen a plusz kalóriákat viszonylag könnyebben le tudjuk mozogni, de új léghörgőket nem tudunk magunknak venni a boltban. Illetve tegyük fel magunknak a kérdést, hogy tényleg azért fizetünk-e ki egy csomó pénzt edzésre (na jó, ha All You Can Move-SportPassunk van akkor mégsem annyira sokat), hogy aztán a pöfékeléssel odaverjük a kemény munkánkat földhöz? Az All You Can Move megbízásából a Humánpolitika.com idén is készített egy reprezentatív felmérést a magyarok sportolási szokásairól, melynek egyik érintőleges kérdése a dohányzási szokásokat firtatta a rendszeresen sportoló, tehát egészségtudatos alanyok körében. A számokból kitűnik, hogy jelentős a javulás e téren, míg 2012-ben 22% dohányzott vállaltan, addig ez a szám tavalyra 11%-ra apadt, azaz 89% egyáltalán nem pöfékel, miközben egyébként aktívan emelgeti a súlyokat. Továbbá 99%-uk véli úgy, hogy a sportolásnak köszönhetően javult az életminősége, akár állóképességi, akár hangulati javulást fedezve fel önmagán, akárcsak a betegségek és a munkahelyi hiányzás elmaradását figyelve meg.
