Az Unlimited Magazin a két tulajdonost, dr. Mihalik Zsuzsát és Schneider Balázst – akik maguk is a cégben dolgoznak- kérdezte meg e siker titkáról
Unlimited Magazin: Tavalyelőtt Magyar Brands díjat, tavaly a Superbrands díjat nyerték el, de az idei, CSR Hungary 2015 díj igen meglepő, hiszen nem szoktak kis családi vállalkozások ilyen díjat nyerni. Mivel sikerült kivívni a szigorú szakmai zsűri elismerését?
dr. Mihalik Zsuzsa: Számunkra is nagyon megtisztelő a díj, hogy olyan nemzetközi nagyvállalatok között nyerhettünk, mint a Vodafone, a Budapest Bank, a Dm, a Henkel, a Telekom, jó ilyen illusztris társaságban lenni, büszkék vagyunk a csapatunkra, hiszen az elismerés az egész cégnek és az összes munkatársának szól. Ami valóban megkülönböztet bennünket a hatalmas tőkeerőn, méreten és nemzetközi háttéren kívül, hogy sok vállalatnál a társadalmi felelősségvállalás az arculat része, a vállalat policyjének kötelező eleme a fő profitszerző tevékenység mellett, ezen kívül nem mindig önként vállalt feladat – noha ez nem von le a megvalósult projektek értékéből.
A mi esetünk annyiban más egyrészt, hogy már az alaptevékenységünk maga A társadalmi felelősségvállalás, hiszen egy olyan ügyet karoltunk fel, melyre mindenkinek szüksége van vagy volna: az általunk kitalált és üzemeltetett rendszer lehetővé teszi minden munkavállaló számára a rendszeres sportolást, aktív kikapcsolódást. Míg nélkülünk erre nagy sok embernek nem lenne lehetősége, mert ez a kutatásaink szerint leginkább anyagi kérdés.
Másrészt mi a saját anyagi kockázatunkra vagyunk felelősek a társadalomért, nem a megmaradt, már el nem költségelhető profitot áldozzuk erre. Divatot és egy szubkultúrát teremtettünk szolgáltatásunkkal, melynek célja a munkavállalók egészségtudatosabb, preventívebb életre való nevelése, mégpedig konkrét eszközzel, az All You Can Move SportPass-nak a kézbe adásával. Mi nem előadásokat tartunk, nem felvilágosító turnét szervezünk, hanem egész egyszerűen hozzáférhetővé tesszük a rendszeres sportot. Amikor az a mondat elhangzik egy sportolásra buzdító kampány végén, hogy „jó, jó, persze, fontos a sport, és szeretnék is rendszeresen sportolni, DE nincs rá pénzem”, akkor jövünk mi, és fölajánljuk a szolgáltatásainkat, hiszen havonta 5.900 Ft-ja mindenkinek van az egészsége megőrzésére.
Létrehoztunk egy hungarikumnak számító sportbérletrendszert, – valóban nem létezik ilyen szisztéma sehol a világon- mely igen sok alku, egyeztetés illetve az alacsony haszonkulcs-számításon alapulva teszi lehetővé a felhasználó Klubtag számára, hogy napi 190 Ft-os díjért minden nap sportolhasson: hétfőn elmenjen úszni, kedden squasholni, szerdán jógázni, csütörtökön TRX-ezni, pénteken aerobicozni, szombaton golfozni, vasárnap korcsolyázni, és így tovább, folytatva a hónapot más-más helyszínen, más-más városban és más-más sportágat kipróbálva.
Olyan sok szó esik mostanában az egészséges életmódról, a testmozgás fontosságáról, kampányokat látunk a tévében, óriásplakátokon, amelyek biztosan nagyon jók lehetnek, de nem hiszem, hogy a mozgáshoz nem „szocializálódott” embereket tartósan be lehet csábítani ezekkel a kampányokkal vagy nagyrendezvényekkel a sportlétesítményekbe. Lehet, hogy egyszer-egyszer elmennek egy futóversenyre vagy vesznek valahova egy 10 alkalmas bérletet, de ezek többnyire föllángolások maradnak. A mi rendszerünk a föllángolást, a fogadalmakat veteti komolyan a Klubtagokkal, azzal, hogy év végéig tartó hűségszerződést kell aláírni a nálunk féláron, harmadáron elérhető sportolásért cserébe, mellyel csalafinta módon egyben rá is vettük őket a rendszeres sportolásraïŠ) Mert ugye ha minden hónapban ugyanazt a díjat kell fizetni, akkor már ki is használja az ember. Lehet, hogy eleinte kicsit duzzogva, de később, akárhogyan is nézzük, megszereti mindenki a rendszeres mozgásban rejlő örömöket, és a következő évben már nem tehernek érzi, hogy neki „el kell mennie” sportolni a kártya kínálta 500 sportlétesítmény valamelyikébe, hanem élvezetnek, kikapcsolódásnak tartja, és szükségletté válik
U.M.: És az állam mennyiben támogatja Önöket ebben, hiszen mindaz, amit elmondott, az állami feladat lenne, a legfőbb érdekelt a kormányzat abban, hogy cinikusan fogalmazva, de a lényeget megragadva minél tovább egészséges adófizetői legyenek?
Schneider Balázs: Sajnos nem hogy segítséget nem kapunk, hanem ellenszélben dolgozunk mióta a SZÉP kártyával való fizetés lehetőségét megszüntették számunkra is. Úgy érezzük kiöntötték a SZÉP kártya-rendelet módosítással a fürdővízzel a gyereket is. A módosítás az ellen a gyakorlat ellen irányult, hogy az utazási irodák ne fogadhassák el a SZÉP kártya szálláshely zsebét Thaiföldi örömutakra, vagy egyéb külföldi desztinációkra, mivel a SZÉP kártya rendeltetése a hazai turizmus és szállodaipar fellendítése. Így kizárta a közvetítő szolgáltatókat az elfogadóhelyek köréből, így minket is, hiszen mi is egy szolgáltatást közvetítünk. Csak míg az utazási irodák jutalékot szednek a közvetítésért, mi nem hogy jutalékot nem szedünk, hanem a sportlétesítményeknél vérrel-verejtékkel lealkudott napijegy-díjakat adjuk át a Klubtagjainknak, arra nem ráteszünk, hanem éppen még le is veszünk, hogy minél olcsóbban árusíthassuk a kártyáinkat. Ugyanis annál kelendőbbek
De nem is kell sokat erről beszélnünk, elég ha valaki elmegy egy uszodába, 20 ezer forint alatt nem nagyon találni Budapesten havi bérletet, nálunk már a 10 ezer forintos kártyával rengeteg uszoda látogatható, azonos, sőt néha jobb feltételekkel, mintha valaki a helyszínen venné meg a bérletét. De ugyanez elmondható az összes többi sportágról és létesítményről is, elég csak összehasonlítani bárhol a sportlétesítmények bérletárait az általunk kínált csomagokkal és máris látható a különbség. Annak pedig, aki 2 vagy 3 létesítményt látogat egy hónapban – AYCM kártya nélkül körülbelül 60 ezer forintot elköltve, ami tekintve a magyar átlagfizetéseket, ez harmada a fizetésnek – kifejezetten spórolásnak számít, hogy mindezt havi 10 ezer forintból megúszhatja.
De visszatérve az alapkérdéshez: folyamatosan lobbyzunk azért, hogy visszakerülhessünk a SZÉP kártya elfogadói körbe, hiszen a kártyánkra nagyon nagy az igény, egész egyszerűen mert olcsóbb, rugalmasabb, sokoldalúbb, mint bármely más konstrukció. Ezen kívül a partnercégeink is ezt szeretik, és ezt kérik a munkavállalóik számára béren kívüli juttatásként, és egyre kevésbé vásárolnak alkalmakat egy-egy fitnessteremben. Egyrészt mert nem biztos, hogy a munkavállalók mindegyike fitnessteremben szeretne sportolni, vagy nem épp abban, ahol a kollégája, főnöke is, hanem mondjuk, falat szeretne mászni, vagy gokartozni akar, vagy rúdtáncolni. Az igényeket egy létesítményben vásárolt bérlet nem elégítheti ki ma már, nem lehet megoldás a munkavállalói rekreációra.
900 vállalat a partnerünk, akik szintén felelősen gondolkozva munkavállalóiról, a humán tőkébe való befektetésnek tekinti azt, hogy támogatja dolgozói munkahelyen kívüli rekreálódását.
De nem csak a vállalatoknak kellene erről felelősen gondolkoznia, hiszen nem csak az Å érdekük a hatékony, termelékeny, kipihent, jókedvű és egészséges munkavállaló, hanem ez alapvetően állami érdek.
dr. Mihalik Zsuzsa: valóban, 5-ik éve végzünk a Humánpolitika.com Közhasznú egyesülettel kutatásokat a témában, és azt látjuk, hogy az a munkavállaló aki hetente 2-3-szor rendszeres mozog bármit, az 2 nappal kevesebbet tölt egy évben betegszabadságban. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy egy dolgozó majdnem 6000 Ft-al kerül kevesebbe a Társadalombiztosításnak, ami így nem sok, de ha beszorozzuk ezt a 4 millió magyar munkavállalóval, akkor már tetemes összeg, 24 milliárd forint. És akkor még csak a társadalombiztosítás terheiről beszéltünk, az orvosi kezelések, a mentő, kórház, kötszerek, támogatott gyógyszerek költségeit, az otthon maradt ápoló családtagok kieső munkáját nem számoltuk, mely valószínű multiplikálja a 24 milliárdos összeget.
Így az az összeg, mely a nem támogatott cafeteria-elemek 51,17%-os adója és a SZÉP kártya a 35,7% adója közötti adóforint kiesés között van, az minimálisra törpül a rendszeres mozgás hiánya következtében fellépő betegségek, szövődmények, kedély-, és szenvedélybetegségek mellett.
Nyilván megsokszorozódna a rendszeresen sportoló munkavállalók száma, a ismét elfogadhatnánk fizetőeszközként a SZÉP kártyát. Egyelőre azonban még csak a magunk szerény eszközeivel tudjuk növelni az egészségtudatos emberek számát. Azért persze nem panaszkodunk, hiszen az idén is 43%-al nőtt a Klubtagjaink száma, de valószínű ez nagyságrendekkel növelhető volna még SZÉP kártya elfogadóhelyként.