Mindenki tudja, hogy Magyarországon létezik a munkahelyi diszkrimináció, de leginkább úgy teszünk, mintha nem lenne. Ma Magyarországon az ideális munkavállaló huszonöt-harminc év körüli férfi, illetve gyermeket nem vállaló nő – írja a Piac és Profi
A pénzügyi szektor egyik vezető cégének HR-ese és egy jogász, dr. Farkas Zsuzsanna tapasztalatai alapján lehangoló képet festett a munkahelyi diszkrimináció elterjedtségéről a Piac és Profit.
Körülbelül huszonöt éves korig az emberek többsége megszerzi első végzettségét. Sok helyen feltétel a szakmai gyakorlat, ezért lassan általánossá vált, hogy a friss diplomások ingyen dolgoznak, sőt, egyre több helyen ők fizetnek a munkaadónak, hogy alkalmazzák őket.
A szinte fizetés nélküli életből hirtelen magas beosztásba kinevezett munkavállaló karrierje tiszavirág-életű. Ezek az emberek képtelenek vezetni. A HR-es saját főnökeinek tart tréningeket, hogy képesek legyenek döntéseket hozni! A megfelelő, valódi szakmai gyakorlat nélkül vezető beosztásba került emberek mérhetetlen önbizalommal, agresszivitással próbálnak (vissza)élni a helyzettel. Ennek előbb vagy utóbb, de kudarc a vége.
A tapasztalat szerint az ilyen fiatalok hetven százaléka megbukik, és arra is volt precedens, hogy csődbe vittek egy kisvállalkozást. A nagyobb vállalatoknál általában ezután sem tapaszalt ember kerül a bukott helyére, hanem újra egy hasonló korú, kvalitású.
A kismamáról pdig a munkaadók azt feltételezik, hogy nem várható el tőle a túlmunka, tehát nem lojális a vállalathoz – olvasható a cikkben. A lap által megkérdezett jogász szerint a vállalatoknak ebben az esetben két fő csoportja van. A jelenlegi törvényi szabályozás miatt egy kkv akár bele is roppanhat terhes munkavállalója után fizetendő pénzügyi kötelezettségekbe. Ezért, amint kiderül a gyermekvállalás ténye, valamiért felmond neki. Utána alkalmi munkavállalóként vagy határozott idejű munkaviszonyban visszafoglalkoztatja, de a kismama innentől védtelen, elesik bizonyos juttatásoktól.
A másik csoportba a multinacionális cégek tartoznak. Ebben a szektorban jobb a helyzet, persze kivétel itt is akad. A nemzetközi cégek szeretik ha állandóan látják a dolgozót. Egy munkába visszatérni kívánó két-három gyerekes kismama pedig eleve „gyanús”. Tovább nehezíti a helyzetet, ha a felső vezetésben óriási a fluktuáció. Ennél fogva a szülésből visszatért anyuka gyakran nem is ismeri saját főnökeit, akit meg nem ismernek, azzal szemben bizalmatlanok, a végkifejlet tehát előre borítékolható…
Arról nem is beszélve, hogy a cégek egyre keményebben nyomják le a béreket. Ha a mama szeretne újra munkába állni, eredeti fizetéséhez képest olyan pénzt ajánlanak neki, ami szinte elfogadhatatlan. A legtöbben mégis elfogadják, mert otthon szükség van minden fillérre. Vagy nem, és az élet nem ebben az országban folytatódik számukra.
De a negyvenöt–ötven év felettiek helyzete sem könny, mivel a koruk miatt nem akarják alkalmazni őket a cégek. miatt! Ha mégis, a bérük – kivétel nélkül – körülbelül a harmada annak, ami megilletné őket. Ez a korosztály így is elvállal mindent, sokszor megalázó feladatot is. Jogilag bizonyítani szinte semmit sem lehet.
Piac és Profit/Munkajog.hu
